Európából származik és Amerikába került.
Eredetiséget keresve elérte a tömegek mozgását, valamint a fény és az árnyék kontrasztjait. Néha józan volt, máskor pedig túlzásba esett a díszítésben. Az ellenreformáció művészete ösztönözte a híveket tapasztalatokra és érzelmekre, hogy közelebb kerüljenek Istenhez. A barokk hamisította a görög-római formákat. Csavarja meg az oszlopok tengelyeit (Salamon); betör és kanyarítja az oromzatokat; megtöri az alkotóelemeket, hogy mozgást és mélységi játékokat adjanak oltárképeken és homlokzatokon.
Ezeknek az évszázadoknak az egyházai latin keresztnövényeket használtak, bár a kaliforniai Baja jezsuita missziókban mindkét növényt használták. A templom kereszteződésein a lámpásokkal ellátott kupolát helyezték el, sokszor dobra emelve. Néha vannak mellékkápolnáik is, és a boltozatok lunettekből vagy zsebkendőkből készülnek. A tornyok és a harangtornyok elengedhetetlenek; magassága általában ellentétes az egyház vízszintességével, harmonikus arányt keresve. A magasság mérsékelt magasságot ölt a 16. századhoz képest. A díszítés sok esetben a teljes homlokzatot lefedi. A külső falak mellvédjei mozgást szereznek. Az oltárképek néha az egész belső teret lefedik.
A barokk a plasztikus művészetek integrációjára törekedett: festészet, szobrászat és építészet. Ez a művészet monumentális. Mivel szabadsága jellemezte, és hogy Mexikóban (a művészek országában) alkalmazkodott és felvett egy bizonyos bélyegzőt (eltequitqui). Bizonyos módon még mindig elmerülünk a barokk művészetben, és meg kell értenünk, mert ez egy hivatalos kifejezés volt, amelyet teljesen azonosítottak a bennszülött érzékenység.
