A múlt század utolsó évtizedeiben - az ókori történelem azon jelentősége miatt, amikor a nemzeti lelkiismeret politikailag be van programozva - Mexikó hispán előtti múltjának átértékelődése következik be.
A múltbeli események, és különösen a hazánk európai hódítását megelőző időszak ezen áttekintése és későbbi fokozása különféle kulturális vállalkozások eredménye, amelyek ebben az időben gyümölcsöt teremnek.
Először is ki kell emelni a Nemzeti Múzeum fontosságát; Ez a mexikói főváros történelmi központjában, La Moneda utcáin elhelyezkedő Felipe V. korabeli gyönyörű palotájába történő telepítésétől kezdve a számos régészeti és történelmi objektum tárházává vált, amelyet a incuria; azokon kívül, amelyeket magánszemélyek adományoztak, és azokat, amelyeket tudományos érdeklődésű termékként távoli régiókból kaptak, amelyeket az akkori tudományos bizottságok tártak fel.
Ily módon a művelt közönség és a kíváncsi megcsodálta a mexikói ókor emlékműveit, amelyek rejtett jelentését fokozatosan fedezték fel. Egy másik elem, amely hozzájárult az őslakos múlt elterjedéséhez, néhány monumentális történelmi mű publikálása volt, amelyek a spanyol előtti korszakra utaltak - ezt Fausto Ramírez említi, aki a fő művek között rámutat Mexikó első kötetére az évszázadok során. , szerzője Alfredo Chavero, Az ókori történelem és Mexikó meghódítása, írta Manuel Orozco y Berra, valamint a régészeti témákról szóló érdekes és jól illusztrált cikkek, amelyek gazdagították a Nemzeti Múzeum Anaieit. Másrészt a régi krónikákat, történeteket és kódexeket, amelyek tájékoztatták az olvasókat az őslakos népekről és azok legjelentősebb plasztikai megnyilvánulásairól, már szerkesztették.
A mexikói 19. századi művészetek szakemberei szerint az állam olyan ideológiai programot vállalt, amelyhez művészeti alkotásokra volt szükség kormányzati terveinek támogatásához, ezért arra ösztönözte az Academia de San Carlos hallgatóit és tanárait, hogy részt vesznek olyan művek létrehozásában, amelyek témái pontosan utalnak nemzetünkre, és vizuálisan beszámolnak a történelem legjelentősebb epizódjairól, amelyek apránként hivatalos jelleget szereztek. A legismertebb képi kompozíciók a következők: Fray Bartolomé de las Casas, többek között Félix Parra, a Tlaxcala szenátusa és a pulque felfedezése.
Ida Rodríguez Prampolini számára ”Az őslakos témájú nagyszerű festmények, amelyeket az akadémia művészei festettek az elmúlt negyedszázadban, jobban megfeleltek a függetlenséget elért kreolok felvilágosult gondolatának, mint azoknak a mestizóknak, akik konfliktusban élő osztályként a reformháborúk és a Benito Juárez körüli liberálisok hőstettei után kerültek hatalomra. A szabadságharc után hatalomra került kreol csoport szükségét érezte annak, hogy dicsőséges és méltóságteljes múltat igazoljon annak érdekében, hogy szembeszálljon azzal a gyarmati múlttal, amelyet idegenként éltek és kiszabtak ”. Ez megmagyarázná ezt a sajátos képi produkciót egy őshonos vénával, amely ugyanezen szerző szerint a 19. század utolsó évtizedéig terjed, és Leandro Izaguirre művész által 1892-ben festett El torture de Cuauhtémoc képével csúcsosodik ki, az a nap, amikor az Academia de San Carlos gyakorlatilag e történelmi allegóriák előállításával fejeződik be.
Ez a szükséges történelmi-művészeti hivatkozás a mexikói pre-spanyol karakter nagy hivatalos művészetére lehetővé teszi számunkra, hogy átértékeljük azokat a bájos króm-litográfiákat, amelyek illusztrálják a spanyol Fernando Álvarez Prieto La Virgen del Tepeyac című könyvét, amelyet Barcelonában az I. F. Parres y Cía nyomtatott ki. Szerkesztők.
A mű három vastag kötetből áll, amelyekben 24 lemez van közbeiktatva, amelyek életet adnak a nehéz történetnek, nagyon sokat írva azoknak az időknek a stílusában; A téma, amint a neve is mutatja, a guadalupei Szűz jelenetei körüli események és különféle történetek elmesélésére irányul. Oldalain keresztül az olvasó megismerheti az ősi őslakos vallást - ott természetesen hangsúlyt kap az, amit a szerző aberránsnak tekintett: az emberi áldozat - és a kor bizonyos szokásaiban ezt átszövik kalandtörténetek, árulás és szerelmek, amelyek manapság elképzelhetetlennek tűnnek - mint egy nemes azték harcos spanyol nővel és egy nemes Tenochca lánya félszigeti lovaggal.
Kiemelni szeretnénk ezeknek a képeknek a kecsességét és színét, valamint azok ötletességét, amelyek - mint elképzelhetjük - bizonyára az olvasók örömét jelentették; A metszetek a Lavielle de Barcelona kőnyomtatványát jelölik meg termelési jegyükként, bennük látható, hogy a művészet különböző, a szakmát különböző irányító művészek léptek közbe, némelyikük nagy találékonyságot mutat. A nagy csoportból azokat emeltük ki, akiknek a hispán előtti témája azonnal Mexikó ókori történelmének idealizálására és különösen az ország európai hódítása utáni eseményekre utal. Ezeknek a képeknek konvergenciapontjaik vannak a fent említett nagy formátumú olajfestményekkel.
Egyrészt vannak olyanok, amelyek a darab kitalált szereplőire utalnak: az őslakos hercegnőre, a "kegyetlen" papra, a rettenthetetlen fiatalemberre és a nemes harcosra. Ruhája inkább hasonlít egy színházi játék jelmezéhez: a sas harcos jelmeze rendkívül operai, a ragadozó madár szövetből képzelt szárnyai súlyos hozzáállásának ritmusára mozognak, és mi van a pap ruházatával, zubbonyával és ruhájával. hosszú szoknya, ahogy a múlt századi darabok színészeinek ruhájához illik.
A szcenográfia egy irreális városba helyezi a szereplőket, ahol a maja és a Mixtec díszítőelemeit bőségesen, a régészeti lelőhelyek sok ismerete nélkül veszik át, és fantasztikus építészet szövődik velük, amelyben az épületek díszítő elemeket mutatnak, amelyek valahogyan Ily módon fretnek vagy majdnem fretnek értelmezhetnénk azokat az úgynevezett "hamis rácsok" mellett, amelyek - tudjuk - azonosítják a puuc stílusú maja épületeket.
Külön említést kell tenni a kompozíciókban jelen lévő szobrászati emlékekről és egyéb rituális elemekről: egyes esetekben a metsző valósághű információkkal - szobrokkal és szertartásos edényekkel rendelkezett az azték korból -, és így azokat lemásolta; más esetekben mintaként vette a kódexek képeit, amelyeknek háromdimenziósságot adott. Egyébként ugyanez a szándék látható a tudományos szerzők olajfestményein is.
A valódi történelmi eseményeket összefoglaló kromolitográfiákban értékelik azok kifejezésének különféle módjait; Ez kétségtelenül a különböző információforrásoknak köszönhető. Az első példa, amelyben Moctezuma és a spanyolok találkozása kapcsolódik, azonnal oda vezet, hogy a mexikói barokk művészek foglalkoztak azzal a témával, akik lefestették az úgynevezett "honfoglalás képernyőit", amelyek a hódítók házait díszítették, akik közül sokan voltak Spanyolországba küldték. A metszetben a római és az amazoniai őslakosok közötti karaktert Tenochtitlan ura és társai kapják.
Cuauhtémoc vértanúságát tekintve figyelemre méltó a Gabriel Guerra, valamint Leonardo Izaguirre és névtelen művészünk által használt kompozíció konvergenciája. Hatalmas tollas kígyófejet használ, amely pihenőhelyként szolgál a megkínzott őshonos király számára. Inspirációs forrása bizonyára a Mexikó könyv évszázadokon át említett, Barcelonában is megjelent kötetének megfelelő metszete volt.
Végül kiemelkedik Quetzalcoatl mexikói vidékről való repülésének elragadó képe, amely Palenque városába helyezi a karaktert - Waldeck metszeteinek stílusában - csak lehetetlen sivatagi tájba merülve, aminek a számos xerophyta növény tanúja, Ezek közül nem hiányozhatott a varázslat, amelyből kinyerték azt a löketet, amellyel Quetzalcoatl részeg volt, a hatalomkép elvesztésének oka.
Itt Quetzalcoatl egyfajta hosszú fehéres hajú és szakállú keresztény szent, aki színházi jelmezt visel, nagyon hasonló az öreg Júdea papjához, teljesen eltakarva azokat a rejtélyes kereszteket, amelyek az első krónikások számára azt késztették, hogy az első krónikások Quetzalcoatl-t egyfajta Szent Tamás, félig viking, aki a kolumbiai utak előtt sikertelenül próbálta az indiánok kereszténységre térését.
E tizenkilencedik századi publikációk közül sok olyan rejtett grafikai kincset rejt, amelyek örömet szereztek olvasóik számára és idealizálták az újraértelmezett múltat: elítélték az ókori népeket és igazolták az európai hódítást, vagy hőseik bátorságát és vértanúságát emelték a Spanyol konkistador.
