Tlalpujahua, Michoacán született 1773-ban. A Nicolaita Egyetemen tanult, majd jogi diplomáját a Colegio de San Ildefonso-nál szerezte.
Apja halála után visszatért szülőföldjére, hogy a bányákban dolgozzon. A függetlenségi mozgalom támogatója tervet fogalmaz meg, hogy elkerülje a felkelők érdekében megszerzett erőforrások pazarlását. Hidalgo pap titkáraként csatlakozott a csapatokhoz Maravatíóban.
Javasolja az irányító testület létrehozását, és Guadalajarában elősegíti az American Despertador kiadását. Jelen van Monte de las Cruces, Aculco és Puente de Calderón csatáiban, ahol sikerül 300 ezer pesót megtakarítani a hadsereg erőforrásaiból. Kísérte Hidalgot és a fő caudillókat a területtől északra, Saltillóban kinevezték a hadsereg főnökévé, Acatita de Baján elárulása után pedig Zacatecasba vonult, hogy folytassa a harcot.
Legyőzte a rojalista csapatokat, és visszatért Zitácuaróba, Michoacánba, hogy megszervezze az Amerikai Nemzeti Legfelsőbb Bíróságot (1811 augusztus). Elnökként továbbra is elnök maradt, és tagjává kinevezte Sixto Verduzcót és José María Liceagát. Törvényeket, rendeleteket és kiáltványokat ad ki, de 1812-ben Calleja ostroma előtt elhagyta a teret. A testület többi tagjával szembeni nézeteltérései ellenére része az alkotmányozó kongresszusnak, amelyet José María Morelos állított fel 1812-ben.
Egy évvel később, testvére, Ramón társaságában, a kongresszust Cóparoba, Michoacánba költöztette. Árulónak nyilvánítják, mert megtagadta az Agustín de Iturbide által létrehozott testület elismerését. Miután becsületesen kapitulált, Nicolás Bravo letartóztatta és átadta a rojalistáknak. Halálra ítélik, bár nem végzik ki, de 1820-ig börtönben marad, amikor más politikai foglyokkal együtt szabadon engedik. Később több fontos pozíciót tölt be a kormányban, és eljutott a vezérőrnagyi rangra. Tacubába vonult vissza, ahol 1832-ben bekövetkezett haláláig lakott.
