Octavio Paz elmondta, hogy Moreno Villa "költő, festő és műkritikus: három szárny és egy zöld madár egyetlen pillantása".
Alfonso Reyes már írta, hogy utazónk "kiemelkedő helyet foglalt el ... másokkal együtt, akik Mexikó mentális történetében önállóan nyertek állampolgárságot ... Nem lehet böngészni a könyveit anélkül, hogy kísértésbe esnénk, hogy azonnal megköszönjük". Ennek a spanyol migrációs áramlatnak a része, amely hátrahagyta a frankóságot és Mexikóban menedéket kapott, nevezetesen gazdagítva nemzeti kultúránkat, a malagai José Moreno Villa (1887-1955) volt. Egy bortermelő családból, vegyészmérnöki tanulmányokkal, mindezt betűkre és festésre hagyta, bár a plasztika a másodlagos volt az irodalom szempontjából. Republikánus és antifasiszta, 1937-ben jött hazánkba, és az El Colegio de México tanára volt. Igazi poligráf, költészetet, drámát, kritikát és művészettörténetet, újságírást és különösen esszéket készített. Kiemelték rajzait és litográfiáit, osztályozták azokat a művészi alkotásokat és régi könyveket, amelyeket rendezetlenül tartottak a fővárosi székesegyház pincéiben. Cornucopia de México című könyve különféle műveket gyűjt és 1940-ben jelent meg.
Octavio Paz elmondta, hogy Moreno Villa "költő, festő és műkritikus: három szárny és egy zöld madár egyetlen pillantása". Alfonso Reyes már írta, hogy utazónk "kiemelkedő helyet foglalt el ... másokkal együtt, akik Mexikó mentális történetében önállóan nyertek állampolgárságot ... Nem lehet böngészni a könyveit anélkül, hogy megkísértenénk, hogy azonnal megköszönjük".
Az ország fővárosában a Moreno Villa találkozott a néphagyományok egyik legédesebb és legkényesebb kifejezőjével; „Összefutottunk vele. szerencsés madár ember. a hármas ketrec, ahol három kiképzett madarát tartotta, megérdemelt egy fényképet, mert alakja, színe és díszei rendkívül mexikói jellegűek voltak. Ezt a citromsárgára festett ketrecet, egy kis rokokó bútordarabot, egy egyedi építészettel rendelkező kis színházat borított a kis bársony baldachinja ...
A fővárosi La Merced Sonora piacán az író csodálkozott a jerberákon és a hagyományos orvoslásukon: „Egy piaci folyosó a varázslat templomának nézett ki, padlótól a mennyezetig a leggazdagabb aromás és gyógynövényekkel, amelyek álmodni lehet, plusz néhány élő kaméleon, néhány denevérszárny és néhány kecskeszarv ”.
Az utazó sokat élvezett egyik legszebb városunkban: „Guanajuato egésze Dél-Spanyolország idézete. Az utcák és terek neve, a házak színei és alakjai, a járda, a fény, a terek, a keskenység, a tisztaság, a fordulatok, a meglepetés, az illatok, a virágcserép és a lassú járás. Maguk az emberek.
Láttam azt az öreget, aki Toledóban, a rondai Écija csendes terének egyik padján ül. Rosaritóról, Carmeláról vagy az olajbogyó-betakarításról szeretnék kérdezni. Nem szőke dohányt, hanem feketét dohányzik. Úgy tűnik, hogy nem az utcán van, hanem a házának udvarán. Találkozz minden járókelővel. Még a szomszédos fán ülő madarakat is ismeri ”.
Pueblában a jeles spanyol kedvezően hasonlítja össze a város építészetét: „A Poblano csempe jobb ízű, mint a sevilliai. Nem dühös és nem magabiztos. Ehhez nem fáraszt. Puebla azt is tudja, hogyan lehet ezt a dekorációs elemet kombinálni a barokk homlokzatokon, nagy vörös és fehér felületekkel… ”.
Az édesburgonyáról pedig megtudunk valamit: „Távoli malagai gyermekkorom óta ismerem ezeket az édességeket. Malagában édesburgonya por tekercsnek hívják őket. Nem olyan hosszúak, vagy annyi ízűek. Az édesburgonyához csak a citrom ízt adják. De ez nem okoz alapvető különbséget… ”.
Moreno Villa sok helyre utazott Mexikóban, és a tolla soha nem állt helyben. E helynév etimológiája nem ismert széles körben: „Guadalajarában vagyok? Nem álom? Először is, Guadalajara arab név, ezért nem megfelelő. Wad-al-hajarah kövek völgyét jelenti. Semmi más nem az a hely, ahol a spanyol város ül. Tehát így hívják valami másra, mint szeszélyre, valami eredendő és alapvető dologra. Ehelyett ez a mexikói Guadalajara puha, sík és gazdag földeken fekszik.
Moreno Villa kíváncsiságának nem voltak társadalmi határai, mint jó értelmiségi: „Pulque-nak van temploma, pulquériája, olyasmi, amivel a mezcal vagy a tequila nem rendelkezik. A pulqueria a kocsma, amely a pulque kiadására szakosodott, és csak a legalacsonyabb osztályú részegek lépnek be a pulqueria-ba. Akkor kiderül; egy templom, amely visszafelé teszi a választékot ... Amikor megérkezik az országba, figyelmeztetik, hogy nem fog tetszeni (ez az ital) ... A helyzet az, hogy óvatosan ittam, és hogy nem tűnt olyan bátornak vagy ennyire unalmasnak. Inkább egy finom szódának ízlett ”.
Az országunkba látogató külföldiek számára az egyik fő meglepetés a Moreno Villa cikkének címében szerepel: A halál nem fontos elem: „A gyermekek által fogyasztott koponyák, rekreációként szolgáló csontvázak, sőt temetkezési kocsik a varázslat számára. kis emberek. Tegnap úgynevezett pan de muerto-val keltettek reggelire. Az ajánlat őszintén szólva rossz benyomást tett rám, és a torta megkóstolása után is fellázadtam a név ellen. A holtak fesztiválja Spanyolországban is létezik, de ami nem létezik, ott a halálos kikapcsolódás ... A járdákon vagy járdákon népiesen készített csontvázak bódéi, kevés fával vagy dróttal tagolt és könnyű flitterekkel tűzdelt szőlővel készültek. fekete ... A makabra babák táncolva támogatják őket egy nő haján, amely rejtve fekszik a térdétől a térdéig ”.
